Vizsgálatunkban megjelenő különböző iskolatípusok


Vizsgálatunkban három iskolatípusban végeztünk kutatást a tanulók tanulási stratégiáira, technikáira, tanulási stílusára és a tanárok ezekről való tudására vonatkozóan.
A három iskolatípus a következő:

  1. Többségi általános iskola
  2. Enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái
  3. Alternatív iskola

Úgy gondoljuk, dolgozatunk elengedhetetlen része, hogy definiáljuk, pontosan mit is értünk többségi általános iskola, enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái és alternatív iskola kifejezések alatt.

1.                  A többségi általános iskola


Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 26. § szerint:
(1)Az általános iskolának nyolc évfolyama van.
(4)Az általános iskolában alapfokú nevelés-oktatás folyik.
(5)Az általános iskolában a tanuló az érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészül középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra, valamint a társadalomba való beilleszkedésre.
(6) Az általános iskola tanulója - az átvételre és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66-67. §) - folytathatja tanulmányait másik általános iskola, szakiskola vagy középiskola megfelelő évfolyamán.

Vagyis kutatásunkban a többségi általános iskolák nyolc évfolyammal rendelkező iskolák, melyekben az oktatás-nevelés a Nemzeti Alaptantervben előírtak alapján zajlik, tanulói nem sajátos nevelési igényű gyermekek.

2.                  Az enyhén értelmi fogyatékos gyermeke általános iskolái


Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 30. § szerint:
“(1)A sajátos nevelési igényű gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást - a gyermek, tanuló életkorától és állapotától függően, a 35. § (2) bekezdésében meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint - a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.
(2)A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai nevelése, tanuló iskolai nevelése és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése az e célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, óvodai tagozaton, iskolai tagozaton, osztályban, csoportban vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt, azonos óvodai csoportban, óvodai tagozaton, illetve iskolai osztályban történhet...
A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül.
(3) A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban, a konduktív nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézménynek rendelkeznie kell azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és rehabilitációs ellátáshoz szükségesek.”

Kutatásunkban olyan enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái vettek részt, amelyekben az oda járó gyermekek a szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján sajátos nevelési igényűek, tanulásban akadályozottak, (BNO kódjuk: F 70), a tanárok pedig minimum gyógypedagógiai főiskolai végzettséggel rendelkeznek, így a gyermekek a nekik szükséges habilitációs, rehabilitációs ellátásban részesülhetnek.

A későbbiekben az egyszerűség miatt az enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái kifejezés helyett némely esetben az „EÁI” betűszót fogjuk használni.

3.                  Az alternatív iskola


Vizsgálatunk során, az általunk alternatívként definiált iskolák jellemzőinek bemutatásához, Czike Bernadett az alternatív iskolákról alkotott gondolatmenetét szeretnénk követni.

„Az "alternatív" szó jelentése 1989 óta sokat változott. Eleinte az alternatív iskolák önmeghatározásának lényege az elhatárolódás volt, mely elsősorban a meglévő hagyományos iskolák és gyakorlatuk tagadását, a tőlük való elfordulást jelentette. Ma már az elhatárolódás motívuma helyett egy pozitív önmeghatározási folyamat zajlik...” (http://www.ofi.hu/tudastar/alternativ-iskolak 2012.03.16. 15:12).

Az alternatív iskolák fontos jellemzője, hogy teljesen megváltozott a tanárok szerepe, ugyanis a tanár nem a tanítási-tanulási folyamat főszereplője, inkább a háttérből irányít, a főszerep a gyermekeké. A tanárszerep megváltozásához kapcsolódnak bizonyos formai jegyek is, mint a tér elrendezésének, a tanítási módszerek megváltozásának jegyei. A téri elrendezés az alternatív iskolákban nem a megszokott katonás sorokba rendezett padsorokat jelenti, hanem mobilis, könnyen mozgatható, a különböző munkaformák és tanulásszervezési módok alapján elrendezhető asztalokat. Fontos szerepet kapnak a nyitott, könnyen hozzáférhető bútorok, a beszélgetősarok, a szőnyeg (Czike, 1997).

A tanítás módja is eltér az alternatív iskolákban a megszokottól. A frontális munka szinte teljesen háttérbe szorul, szerepét a kooperatív csoportmunka, az individualizált rétegmunka veszi át.

Az iskolai kommunikáció kiemelkedő fontosságú az alternatív iskolákban. A szülő- gyermek-tanár állandó kapcsolatban állnak egymással, viszonyukat bizalom és nyitottság jellemzi. Éppen ezért az alternatív iskolákban a tegeződés jellemző, nincs jelen a megszokott hierarchia, nincsenek alá-fölérendelt személyek, nincs tekintélyelvű fegyelmezés.
A tanár és a szülő állandó kapcsolatban állnak egymással, hiszen a gyermek fejlődésének két legfontosabb színtere az iskola és az otthon, így fontos, hogy megteremtsék az egyensúlyt az iskolai és az otthoni környezet, szokások között.

Az alternatív iskolákban a gyermekek véleménye is számít, saját érdeklődési körük, egyéni jellemzőik befolyásolhatják a tananyagot, a tanulás menetét. A gyermekek közti kapcsolatot a konfliktusmegoldásra való törekvés jellemzi, amelyben nagy segítséget jelentenek a tanárok és a szülők.

Az alternatív iskolát ugyanakkor a teljesítménycentrikusság helyett, a gyermekcentrikusság jellemzi. Megszűnik a tanulók közti állandó versenyeztetés, az értékelés személyre szóló, mindenkinek saját képességeihez mért, a tanulás pedig örömöt jelent, nem megoldandó kötelességet (www.ofi.hu/tudastar/alternativ-iskolak 2012.03.06 15:29).

Tehát az általunk vizsgált alternatív iskolák jellemzői, hogy céljuk a gyermekek általános emberi értékekre nevelése, az emberi méltóság szem előtt tartása, az élményszerű cselekvéses tanulás biztosítása, a tanulók közti együttműködés kialakítása, a személyiségközpontú nevelés biztosítása, a tanulók felelős részvételének hangsúlyozása (Rogers, 1986) Ugyanakkor feltételezik a gyermekről, hogy nyitott és szívesen fogadja, nem utasítja el az új ismereteket, hisznek és bíznak tanulóik ítélőképességében. A legfontosabb céljuk a boldog és szorongásmentes gyermekkor biztosítása, hogy a gyerekek számára a tanulás ne csak kötelesség, hanem örömforrás legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése